A Trézsi Forrás megszentelése 2009. augusztus 15-én,
Nagyboldogasszony napján

A Pilis testét behálózó erecskékből eredő, az Orosdy kastély fölött található barlang hármas forrásának vizéből elindulva, mint egy édesanya méhéből, éltető víz fakad.

Benne van feloldva Atilla és Árpád vére, Szent István által Égi Édesanyánknak felajánlott országunk történelmének dicső emléke, Nagyasszonyunk féltő szeretete. A három forrás piros, fehér és zöld színe eggyé olvadva folyik ki a kerámia cső végén, melynek minden cseppjében ott csillog a hazaszeretet.

Hazánk sok-sok évszázados sorsa fölött a Pilis uralkodói központja és az itt tartózkodó Szent Korona gondoskodása őrködött. Árpád-házi királyaink hazaszeretete nélkül ez a nép elveszett volna. Ezért éltető és sajátos ízű ennek a pilisszántói forrásnak a vize, mert az Ő általuk ránk hagyott keresztényi szeretetet hordozza, és viszi magával tovább.

A forrásvízben ránk maradt örökségüket, a víz és az erkölcs tisztaságát, mint egy szentélyt, őriznünk kell, hiszen minden élet őrzi azokat a tulajdonságokat, melyeket születésekor kap. Nem mindegy tehát, hogy milyen közegből indul a forrás: imádságból, vagy káromlásból. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a Pilisnek nem csak helyrajzi száma, és jó négyszögöl ára van, hanem példát mutató, élettel teli lelke is.

Orosdy Fülöp 1900-ban építette meg kastélyát, melynek teljes konyhai-, fürdő- és ivóvíz ellátását ebből a forrásból biztosította. Megtehette, hisz a forrás 60 méterrel magasabbról adja a vizet mint a kastély tornya.

Már akkor villanyárammal és telefonnal látta el az épületet, amelyhez a szükséges energiát a forrás bő vize generálta, a fölösleg pedig szökőkutakat táplált.

Orosdy báró élete jó részét nagykereskedőként Törökországban töltötte. Bejárhatta a nagy perzsa kultúrhelyeket, ahol találkozhatott a „barlang forrás” anyaság kultuszával, melyet aztán idehaza felhasznált a forrás barlangszerű kiépítéséhez.

A szentély és forrás egysége már a kereszténység előtt is az ősi kultúrák vallási szellemiségébe vezet vissza. Az ókori Mithras-vallásban a szentély kiválasztásánál a forrásokat vették leginkább tekintetbe. A szentély, ha épített volt is, annak barlangszerűnek kellett lenni. A barlangban volt az úgynevezett crypta, vagyis a szentély belseje, leghátul állt egy kis emelkedésen a születő Mithras szobra.

A sumír uralkodó, Gudea szobrának két kezében tartott korsójából kiömlő víz az isteni gondoskodás, a teremtés bőségét jelzi. A sumír Bau istennő, egy koronás nőalak fodros ruhában, trónszéken ül, ölében tartja a serleget, melyből az élet vize bugyog ki jelezve, hogy Ő az Élet Asszonya, az Élet Védője! Ismerve a perzsa kultúrvidéket, a báró mintha szándékosan a fenti ismérveknek eleget téve, ezeknek az elvárásoknak megfelelően építette volna ki a barlangot.

A forrásvíz és az életet adó termékeny anyaság szorosan összefüggő misztikus fogalmak voltak az emberiség nagy kultúráiban, melyek az élet indulását, teremtését, születését és védelmét tekintették a legfőbb társadalmi értéknek. Az örök élet tisztelete keresztényi értékrendünkben ma is alapvető törvény, de a nagyvilág sajnos eltért ettől a Rendtől, ami bizony az emberiség pusztulásához vezet.

A kommunizmus pusztító időszakában elhalt forrást Nagyboldogasszony napjára, az Ő tiszteletére mi, a szántói tót legények újra életre keltettük. Bármily jutalom, elismerés méltatlan lenne ahhoz az örömhöz, hogy így szolgálhattuk a falunkat, a hazánkat.

A forrás vizét új csövekkel kivezettük az innen néhány méterrel lejjebb fekvő, terméskőből kiépített, eredeti kerámiacső ivókúthoz, amelybe belecsatlakoztattuk egy negyedik, külső forrás vizét is. A kifolyó víz egy idő után eltűnik a talajban, átmegy a Pilisszentkeresztre vezető főút alatt, majd újra előbukkan a Prepadliszko nevű árokban, ahol újabb források vizével gazdagodva, patakként csörgedezik a falun át, míg végül Aquincumnál a Dunába ömlik. Pont ott, ahonnan annak idején, majd kétezer évvel ezelőtt elindult a római út Brigettóba (Szőny), ez volt a falun átvonuló három római út egyike.

Kálváriánk egy római őrség állomáshelyének romjain fekszik. Itt van a Pri Kamenyi (Kőnél) nevű dűlőnk, ahol Marcus Aurelius óta állt tizenkettedikként, több mint ezerhétszáz éven át mozdulatlanul, a történelem néma tanújaként az a római mérföldkő, amely most, kb. 1850 óta a templomunk előtt emlékeztet a múltra.

A második római utat - amely Szentendrét kötötte össze az utolsó pannóniai őrhellyel, Dobogókővel - nem kis munkával, valami ismeretlen ok miatt, egy nagy kerülő beiktatásával Szántóra vezették. Vajon miért volt nekik Szántó ilyen fontos, hogy több kilométeres utat építsenek miatta? A rejtélyes hangzású Ziribár-hegy tövében, a Hosszú-hegy lábánál végigvonuló út a Trézsi forrás alatti völgyben kanyarodott vissza Dobogókő felé. A brigettói és a dobogókői utat pedig valahol a mai falu területén kötötte össze a harmadik római út.

A Trézsi forrás nevének eredetét nem ismerjük. Mondják, hogy Mária Terézia beceneve. Azonban ilyen történelmi múlttal rendelkező helyen a Teréz becenevénél méltóbb jelentése kell, hogy legyen a Trézsinek. Eredetét talán a három forrás hármasságában kéne keresni. Logikusabbnak látszik a szó tri-tre, vagyis három jelentésére felfigyelni. A híres római Trevi-kút azt jelenti, hogy három út találkozása. A Trevi-kút az ókori római birodalom nagy vívmányaként, a hegyből kifolyó, várost tápláló forrásnak vizét szállító „Agua Virgo” vízvezeték végpontja volt. Tehát nem csak hangzásban van hasonlóság, de tartalmában is megegyezik a mi Trézsi forrásunkkal.

Ezen a különleges, szakrális hegyen helyreállított szentélyben, az erdő csendjében szerényen meghúzódó Trézsi Szeretet Forrásnak a több ezer éves történelmi szűrőjén keresztül erkölcsileg is megtisztult vize most újra oltja a tisztességre, becsületre vágyók perzselő szomját.

A forrást Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend Tartományfőnöke szentelte meg. Azt üzeni nekünk ezzel, hogy törekedjünk a Boldog Özsébi gyökerekhez, mert a gyökereiből táplálkozik a jövő. 2009. augusztus 15. óta keresztény főpap által megszentelt víz csordogál a falun keresztül.

A világ szeretethiányban szenved! Ebből ered gátlástalan, kegyetlen mohósága!

Ez a forrás viszont - a Csillagösvény szereplőivel együtt - ide várja az anyai szeretetre szomjazókat. Itt csordultig feltölthetik testük minden porcikáját szeretettel, és vihetik magukkal az emberek közé. Szórják szét köztük számolatlanul! Ne spóroljanak vele, mert itt sosem fogy el, itt van a forrása. Ha pedig szétosztották, jöjjenek töltekezni újra meg újra, mert a világot semmi más nem térítheti vissza a jó útra, csak a szeretet!

A Pilis forrásának üzenetét a patak a Dunába viszi, Ő pedig tovább a tengerbe. Az imánkkal megszentelt vízben a mi cseppnyi szeretetünk így jut el a beteg nagyvilágba, hozzájárulva annak gyógyításához!

A Szántói Imádkozó Szűzanya szobrának szentelése a Trézsi Szeretet Forrásnál,
2012. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján, Szűz Mária születésnapján

Kezdetben a Föld puszta vala és üres. Sötétség borította be a világot, és az Isten lelke lebegett a vizek felett. Isteni Rend és béke borította be a teret, az emberi agy számára felfoghatatlan időtlenségben, öröktől fogva. Így írja a Biblia: vizek felett lebegett. Mintha felhívná a figyelmet a víz rendkívüli szerepére, élet közvetítő képességére.

Aztán talán, hogy ne legyen olyan egyhangú és békés a világ, az Isten beleteremtette Ádámot és Évát, majd ritka drága ajándékkal jutalmazta meg Őket: szabad akaratot adott nekik. Ezzel felemelte az embert magához.

Hogy ezt jól tette vagy sem, azt csak Ő tudja, mert amint megjelent a Földön az ember, elindult az addigi Rend megbontása. Az idő múlásával egyre jobban sikerült tönkretennie a körülötte lévő világot, sőt minél inkább közeledünk a mához, annál szédültebb ütemben teszi ezt. Ha ilyen tempóban halad, a végén még megélhetjük a rettegett bibliai világvégét.

Pedig az Isten annak idején Ádámnak és Évának útravalót adott, hogyan kell viselkednie a környezetével, hogy örökéletű maradjon, és ne kelljen félnie semmitől. Feltételekkel kapott szabad akaratát bekorlátozta törvényeivel, megmondta neki segítségként, mit tehet, mit nem, hogy mi a jó és mi a rossz, mi visz az életbe, mi a halálba.

Csakhogy a Sátán csábítóbb, vonzóbb, szabadabb akaratot ajánlott az embernek: azt csinálhatsz amit csak akarsz, ne hallgass arra az Istenre, mert ezen a Földön Te vagy az Isten. Alkoss saját törvényeket örömödre, vágyaid kielégítésére! Miért jók Neked azok a kemény parancsok, melyeket Tőle kaptál és korlátok közé szorítják kívánságaidat? Hát van nagyobb méltóság a világon mint az ember? Neked jogaid vannak! Egyedül csak Neked van eszed, alkotó értelmed, minden más élőlény csak primitív ösztönnel rendelkezik. Csúszómászó állatok, férgek és ragadozók, mind esetlenül működnek, Te uralkodsz felettük.

Hát nem Te vagy a Homo Sapiens, hát van rajtad kívül magasabb rendű értelem a Földön? Nincs! Hát akkor ki dirigálhat Neked?

Csak nem gondolod komolyan, hogy létezhet egy, a buta, sötét, vidéki, elmaradott emberek agyában forgolódó fantazmagória, egy nem létező fantom, egy megfoghatatlan úgynevezett Isten? Ki hiszi el ezt a bagyulaságot ebben a mai felvilágosult világban, ahol a nagyszerűen fejlődő tudomány már kimutatta feketén-fehéren hogyan működik a világ? Régen elhittük, hogy Isten haragja sújtott le Ránk, amikor villámlik, de most már tudjuk, hogy csak a pozitív és negatív elektronok kisülése a trükk. Láthattuk a filmben is, hogyan verik át a fáraó papjai az egyszerű népet. Azzal félemlítették meg őket, hogy Isten haragja jön engedetlenségük miatt. Amikor tényleg eltűnt a Nap, a nép mindent megígért félelmében, csak múljon el a harag. Bezzeg mi, a felvilágosultak most már tudjuk jól, hogy csak egy előre kiszámítható Napfogyatkozásról volt szó. Az egész egyszerű fizika. Hol itt az Isten, láttad már, fogtál vele kezet?

Ezt a fajta gondolkodást nevezik ma liberalizmusnak, amely elöntötte a világot. Ennek az észjárásnak köszönhetjük, hogy mára elértük a kritikus tömegét a kapzsi emberiség gonoszságának, amikor már menthetetlenné válik az Univerzum egyetlen, ember által vezérelt bolygója: a Föld! Nyilvánvaló, hogy a világnak teljesen ki kell fordulnia sarkából, ha jövőt akar, mert a mostani út katasztrofális zsákutca.

A G-20-ak, a világ legbefolyásosabb urai évente összejönnek pánikolni, hogy megmentsék a Földet, de a harangok félreverésénél többet képtelenek elérni. Az istentagadók szerint az ember a majomtól származik. Szerintem azonban fordítva történt, sajnos Darwin óta lettünk majmok.

ó, de mit tehetünk mi, „a sötétek, az elmaradottak,” a Francia Forradalom, a Nagy Októberi Proletár forradalom áldozatai, akik az ateizmus minden erőfeszítése ellenére mégis hisszük az Istent? Akiket a „Felvilágosodás” nem sötétített el. Mi továbbra is hisszük, hogy a villám elektronjai és a Napfogyatkozás mögött nem trükk, hanem Isteni akarat van. Mihez kezdjünk ebben a kilátástalan világban mi, akik kevesebben vagyunk mint azok, akiken segíteni szeretnénk? Akik bízunk az ima erejében, bízunk az Isten ígéretében, bízunk a Trézsi Szeretet Forrás barlangjában álló Imádkozó Szűzanya gondoskodásában, akinek a szeretete, mint egy esernyő megvéd minket a világ csapkodásaitól. Mit tehetünk azért, hogy azon az utolsó napon, amikor a mámortól szédülten száguldó autó nekicsapódik a falnak, akkor a Teremtő ne feledkezzen meg rólunk, és ne söpörjön minket is a konkoly közé, amit el fog égetni? Egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy Földünket már csak az tudja megmenteni, aki megteremtette. Már csak hozzá mehetünk segítséget kérni.

Itt vagyunk, itt élünk a Pilis oldalában, hazánk csodálatos történelmi helyén. Nemcsak Prohászka püspök úrnak, Boldog Özsébnek, Árpád-házi királyainknak Szent ez a hegy, hanem mindnyájunknak, akik a Kárpát-medencében élünk. Nekünk keresztény hazánk van.

Ezt megújulásra váró egyházi vezetőinknek is tudni kell, hisz oka van annak, amiért többen elfordultak egyházunktól, és belőlük kialakultak különféle szekták, szellemi irányzatok, amelyekhez én nem értek, mert zavarosak számomra, így nem is tudok hozzászólni. Vannak akik Szíriuszról, Mú szigetről, Atlantiszról, a fősámán Po apótól vagy más népek hazájában kialakult, egyébként tiszteletreméltó kultúrájától, tibeti és hindu Istenektől várják a megváltást itt Magyarországon.

Én maradok az új parancsolatot adó Jézus tanításának feltétlen követőjeként magyarnak. Nekünk szeretett édes hazánk értékrendjével, kultúrájával befoncsorozott szemüvegén keresztül kell látnunk a világot, és elfogadni Jézus új parancsát a régi ószövetségivel szemben: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek Titeket!” Neki mindnyájan egyformán vagyunk édes gyermekei, és nem választott ki fölénk uralkodónak egy népet sem.

A mi Istenünk, a magyarok Istene velünk él ebben a hazában. Miért mennénk idegenbe, amikor itt velünk vannak saját nagy szentjeink, és a mi Boldogasszonyunk. Ők a mieink, akikhez bizalommal fordulhatunk, hiszen az Ő vérük csordogál a mi ereinkben is.

Ott állnak kézzelfoghatóan és példamutatóan a Csillagösvényen, melynek létrejöttét a Gondviselő szervezte meg, nem mi. Sőt, határozottan állítom, ezt a mai összejövetelt sem én szerveztem, hanem Ő. Két éve futom a köröket, hogy ez a szobor megszülethessen. Döcögött, dadogott, botladozott az ügy, sehogy sem akart összejönni, pedig nagyon akartam. Aztán egyszer csak - néhány hete, most nyáron -, mint már annyiszor a Csillagösvény építésekor, fülön ragadott a Gondviselő, és eltuszkolt Vörösvárra. Mintha csak azt mondaná: mit mászkálsz te össze-vissza az országban, hát nem tudod, hogy ez a Pilisiek dolga! Halmai Jóskával átmentünk Mannhertz Pista barátomhoz, akinek elmondtam, hogy mit szeretnénk. Ő rámutatott a szoborra, és nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Tessék, itt van, a Tiéd! Vidd!“ Na, ezt nem lehetett könnyek nélkül megúszni. Felnézel az égre, és csak annyit tudsz kinyögni: „Köszönöm Uram, tudom, hogy megint Te voltál!“

Úgy gondolom, hogy a világ gyógyítására itt, ezen a megszentelt helyen van a legtöbb esély. A Szent helyről eredő jó szándéknak van a legszélesebb útja, hogy célba érjen.

Innen a Pilis anyatestéből születő, keresztény ízű, történelmi forrás vize elindul a világba, és ennek az édesanyának a génjeit örökíti és adja tovább utódainak. Nem mindegy tehát, hogy milyen útravalót kap induláskor: káromlást, vagy imát!

Hiszem, hogy a Szűz Mária tiszteletére bemutatott mise, a Ti minden egyes Miatyánktok fohásza beleivódik a forrás lelkébe, és gyógyírként szolgál a világ vérző sebeire. A megszentelt Szántói Imádkozó Szűzanya lelke pedig, mint a teremtéskor egykoron, itt fog lebegni a Szeretet Forrás vize felett folyamatos imádsággal, állandó készültségben és szüntelenül közvetíti jó szándékotokat a világnak. Innen a Kárpát-medence Szent hegyéből - melynek erdeiben érdekes módon Európa legtöbb szíverősítő gyógynövénye nő -, innen a Pilisből viszi a magyarok Isten- és emberszeretetét. Ő nem lourdesi, nem fatimai, nem medjugorjei Szűzanya, hanem szántói. Vagyunk mi is oly nagy múltú, büszke nemzet, hogy lehessen saját zarándokhelyünk, ahová hazajárhatunk. Úgy vélem, Istennek tetsző dolog, ha a világban nem csak néhány kiemelt, hanem több Máriás támaszpont található és látogatható. Különösen itt a Pilisben, ahol a szeretet szülei, a mi őseink éltek évezredeken át.

Ma épp Kisboldogasszony ünnepe van. Az év hét Boldogasszony ünnepe közül talán a legszebb, amelynek kitüntetett rangját Szűz Mária születésnapja adja. Gondoljunk bele: Jézus édesanyjának születésnapját ünnepeljük ott, ahol a víz, az élet vize születik, a Szeretet Forrás szentélyében. Egy ilyen szép születésnapra, annak, aki falunkat és hazánkat ennyire szereti, méltó ajándékot illik vinni. Olyat, ami örök és fogyhatatlan, amitől még boldogabb lesz a Boldogasszony. Ő azért Boldog, mert anya, aki tud szeretni. A mi édesanyánk, aki szeret minket. Születésnapi ajándékként adjuk Neki a mi szeretetünket, biztosan örülni fog. A forrás szentelt vize a falut átszelő patakon, Aquincumtól a Dunán, majd a Fekete-tengeren és óceánokon keresztül fogja hirdetni a világnak az ember által leginkább keresett titok nyitját, a boldogság megtalálásának receptjét, amit a mi Boldogasszonyunktól tanultunk:

"Ha boldog akarsz lenni, tanulj meg szeretni!"