A Pilisszántói Boldogasszony kápolna 2024. évi miserendje

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe (március 25.)

Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére, a Termékenyülés Ünnepe

Mise: 2024. április 6., szombat 11 óra

Kiemelt mise - A Csíksomlyói kegytemplom és a pilisszántói Boldogasszony kápolna közös Pünkösdi miséje

Mise: 2024. május 18. szombat, az időeltolódás miatt itt 11 óra 30 perc

A nemzet egységéért, Édes Hazánkért, megmaradásunkért, az öldöklő háborúk megszűnéséért felajánlott Szent Misét 2024. május 18-án, szombaton, az itteni idő szerint 11 óra 30 perckor tartjuk meg. A Határainkon átívelő imáinkkal kérjük Égi Édesanyánkat védje, óvja népünket, Édes Hazánkat, Mária országát a szeretetre éhező, erkölcsileg kiüresedett világ pusztító bajától.
A misét bemutatja dr. Dévényi Ferenc (Doki atya), közreműködik Pitti Katalin operaénekes.

Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2.)

Mise: 2024. július 6., szombat 11 óra

Nagyboldogasszony ünnepe (augusztus 15.)

Mise: 2024. augusztus 17., szombat 11 óra

Mária mennybemenetelét, egyben Nemzetünk Nagyboldogasszony oltalmába helyezését ünnepeljük és tiszteljük. Szent István közvetlen halála előtt, e napon ajánlotta fel Boldogasszonyunk oltalmába a Szent Koronát.

Kisboldogasszony ünnepe (szeptember 8.)

Mise: 2024. szeptember 7., szombat 11 óra

Magyarok Nagyasszonya ünnepe (október 8.)

Mise: 2024. október 12., szombat 11 óra

Téli Napforduló

December 21. szombat, kora reggel

A Téli napfordulón, idén december 21-én, szombaton reggel fél 8-kor a sumér nevű Ziribár hegyszoros anyaölében újjászületik a Fény, mely három napig - Jézus születéséig - vár, miközben Napba öltözteti Boldogasszonyunk szobrát.

Szilveszter éjjelén

Szilveszter éjjelén, éjfélkor a Himnusz eléneklésével a magyarok Boldogasszonyának egész évi anyai szeretetét kérjük édes Hazánkra!

A Csillagösvény gondozója a Pilisszántóért Egyesület nevében:
Szőnyi József (Tel: +3630/268-5953)

Az Egyesület számlaszáma: 65700031-10123140

Adója 1%-át köszönettel fogadjuk, a 18715125-1-13 számon.

A Csillagösvény kizárólag adományokból és ingyenes munkával tartja fent magát.

A 2018-as esztendő Téli Napfordulója

A 2018-as esztendő Téli Napfordulója az idén december 21-ről, 22-ére virradóra esik. Az év legsötétebb éjszakája december 22-én szombaton 7 óra 30 perckor ér véget. Ekkor születik ujjá a sumér eredetű Ziribár dűlő anyaölében a Fény és Napba öltözteti a kápolnában szembenéző Boldogasszonyt. A felkelő Nap három napig nem mozdul. Nem megy már tovább, de még vissza sem. Megvárja Jézus születését és csak ezután indul újra egész éves fáradhatatlan útjára. Magával viszi Pilis Szent helyéről őseink keresztényi üzenetét a világba. Hazánk Teremtő Fénye talán beszűrődik Európa sötét réseibe és világosságot teremt lakóinak szívében. Mindenkit várunk a kápolna, három napig napfényben ragyogó Boldogasszonyának szeretetével. Találkozunk december 22-én, szombaton Napkelte előtt a Csillagösvény tetején.

Mise a Boldogasszony kápolnában

Legközelebb augusztus 18-án, szombaton 11 órakor tartunk misét a kápolnában. Mária mennybemenetelét, egyben Nemzetünk Nagyboldogasszony oltalmába helyezését ünnepeljük és tiszteljük. Szent István közvetlen halála előtt, e napon ajánlotta fel Boldogasszonyunk oltalmába a Szent Koronát. A szent misét Zahar Béla püspöki tanácsos, esperes, Pásztó plébánosa mutatja be.
(Kép: Szent Korona, forrás: www.nemzetijelkepek.hu)

Új helyre került a Keresztes kő

“Pilisszántó Község Önkormányzatának képviselői és a Pilisszántói Egyházközösség képviselői egy közös informális összejövetelt tartottak a közös problémáik egyeztetésére.”
Az informális összejövetelen döntés született arról, hogy: “A keresztes követ a templomból, egy a bemutatására méltó, de elkülönült helyen kell kiállítani így a templom is megőrizheti intimitását a vallásukat gyakorolni kívánó hívők számára.”
(Részletek a 2017. november 7-ei testületi ülés jegyzőkönyvéből)
A Keresztes kő áthelyezéséről Pilisszántó Község Önkormányzat Képviselő-testülete 80/2017. (XI. 7.) számú önkormányzati határozatában döntött.

A Keresztes kő jelenleg a Baross-ház zárt pincéjében tekinthető meg, előzetes időpont egyeztetést alapján. A látogatásra bejelentkezni a Pilisszántó Község Önkormányzatánál (Pilisszántó, Kossuth Lajos u. 92., Telefon: +36 26 349-544, +36 26 349-558) vagy Szőnyi Józsefnél (Telefon: +36 30 268-5953) lehet.

Pilis Keresztjének felújítása

Kedves Keresztény Testvérek!

A Csíksomlyótól ajándékba kapott, Hargita erdejéből származó Pilis Keresztjének fája kiváltságos, nemes küldetésének szolgálatában elfáradt. Élt 14 évig!
A 2003 Téli Napfordulóján megszentelt Pilis Keresztje messziről hirdette hazánk történelmének értékrendjét. Azóta zarándokolnak hozzá lelki megnyugvásra a világ zajától megfáradt emberek. A kereszt erkölcsi kerítésként védi Kárpát-medence Szent hegyének, Pilisnek ezer éves keresztény kultúráját. Ma a világban 5 hitéért üldözött ember közül 4 keresztény. A vészt jósló tény ismeretében kell megvédenünk igazán hitünk jelképét, mert ami a kereszténységet fenyegeti, az hazánkra is veszélyes!

Pilis Keresztjének fája rendületlenül állta a viharokat, fagyokat, esőt és forró napot. Sajnos a kezelés ellenére elkorhadt, a fát megtámadta a baktérium és pusztulásnak indult. A történelmi kegyhelyről érkezett, megszentelt kereszt becses maradványait tiszteletéhez méltón, otthonának párkányán, annak csendes zugában helyeztük el végső nyugalomra.

Gyógyíthatatlanná vált kereszt helyett újat készítünk vasból, melynek költségeit kizárólag csak adományokból és munkafelajánlásból kívánjuk fedezni a népakarat igazolásaként. Pillanatnyilag a statikus szakvéleményére várunk, majd annak birtokában felújítási kérelemmel az Önkormányzathoz fordulunk.

Tapasztalhatjuk napjainkban hová vezet az Isten nélküli világ. Ha élhető jövőt akarunk utódainknak, ellent kell állni a kereszténytelenítési törekvésekkel szemben úgy, hogy nyíltan és hangosan meg kell vallanunk keresztény hitünket, erkölcsi iránytűnket!
Itt, a hegyen Pilis Keresztjéről alászállt Jézus áldását adja falunkra, hazánkra, magyar nemzetünkre. Legyünk hát hűek Hozzá!

Felújítására ezért gyűjtést indítunk. Adományaikat a pilisszántói Takarékszövetkezetben kezelt számlára lehet befizetni:
Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet számlaszám: 65700031-10123140
Pilisszántóért Egyesület

Egyéb segítséget, munkafelajánlást Szőnyi József kezeli.
Tel.: +3630/268-5953

Pilisszántói népszavazás margójára

Köztudott, hogy az Önkormányzat népszavazást ír ki, melynek témája röviden: döntse el a falu lakossága, legyen trafóállomás a falu területén vagy ne legyen. Ezt a szándékát a lakossági fórumon jelentette be a polgármester január 20-án, ahol a trafó léte vagy nemléte volt az alaptéma. Az Önkormányzat további lépéseire a nép szava adja meg a felhatalmazást. A szándék valóban a legdemokratikusabb megoldásnak tűnik, ha korrektül bonyolítják le. Ha a lakosság tájékoztatása tárgyilagos és nem részrehajló. Ha a kérdésfeltevés egyértelmű és nem félreérthető. Ha minden fél kifejtheti a véleményét lehetőleg írásban és aláírva, amiből a választópolgár nyugodt szívvel, felelőssége teljes tudatában dönthet a falu jövőjéről, unokái sorsáról. Döntését aztán mindegyik fél el kell fogadja. Ezért illő írásban látni az érveket, hogy azt később számon lehessen kérni, pro és kontra, mint ez a jelen levél.

Tisztességes vélemény nem fél a nyilvánosságtól, és a konfliktust is felvállalja. Az Önkormányzat a közvélemény felháborodásának engedve, eddigi gyakorlatától eltérően, lakosság újszerű és dicséretes tájékoztatási módját indította el, beszélgetésre hívja meg lakóit a Tanácsterembe. A trafó ügy sok embert csalt össze már az első alkalommal. Remélhetőleg a kezdeményezés nem fog ellaposodni.

A „Párbeszéd Pilisszántóért” című önkormányzati szórólap már a népszavazás előkészületi részeként lett itt kiosztva. Sajnos a tárgyilagos tájékoztatás helyett egy hatalmi zsarolással lett megfélemlítve, megpuhítva a lakosság. Magyarul: ha nem akarjátok a trafót, kaptok a nyakatokba adót! Más megoldás nincs! Egy tucat megoldásra váró feladat van felsorolva, valamint a trafóállomás és a Szikla Színház ügye is kiemelt témája a szórólapnak. A felsorolt problémák örökzöldek, ezek bármikor, bármely kor önkormányzatai által felvetett feladatok. Jövőre és száz év múlva is elővehetők, mert ahol egy közösség él, újra és újra termelődnek. Ettől még nem kéne pánikszerű katasztrófa helyzetet vizionálni csak azért, hogy a trafó őrületet meg lehessen ideologizálni. Nincs vészhelyzet!

Ez a falu gyönyörű, élhető és vonzó. Igaz a Pilis-hegység nem éppen iparra született terület, ezért talán megfelelő csatornákon hatni lehetne a kormányzatra, hogy a természetvédelmi elkötelezettségű települések külön juttatásokat kapjanak költségeik pótlására. Minden népnek van szent hegye, mint a falunk fölé kiemelkedő Pilis, egy Ősanya, ki két karjával átöleli gyermekét. Különleges helyszíni adottságainkból adódóan csodálatos, egyedi értékeink vannak! Lakóink büszkék lehetnek falujukra.

Gyűjtsük össze mitől szép, mitől vonzó, mitől olyan egyedi, mitől értékes nekünk ez a falu? Mert az! Aztán ha ezt eldöntöttük mi az igazi értékünk, azt kell szolgálnunk, arra építsük fel a falu gazdasági biztonságát! Igaz, küzdelmesebb út, mint lazán piacra dobni értékeinket, amiből sajnos nem látszik az Önkormányzat jövőépítő irányvonalának elve, szellemisége. Egyetlen elv látszik a háttérből kibontakozni: a pénz szerzés mohó vágya minden áron. Pedig a falu turizmusa jó hírének köszönhetően örvendetesen növekszik. Egy lehetőség, amihez pozitívan, partnerként kéne hozzáállni. Az barátságtalan önkormányzati hozzáállás, hogy gondoskodjon róluk az, aki idecsalta őket. Az aki ingyen, örömmel, szívesen dolgozik és áldoz. Nem fizetett munkaköri kötelességből, hanem a falu szolgálatában, a falu dicsőségéért, a falu jó hírnevéért pusztán a falu szeretetéből. Inkább támogatni kéne az ilyen feladatokat. Ne a másik leértékelésével akarjunk fölé kerülni, hanem jobb tettekkel. Nem lehetne partnerként, közösen együtt ápolnunk ezt a falut?

Gondok mindig voltak és lesznek egyszer csak megoldódnak, de azokat ne a maradandó értékeink kiárusítása és elpusztítása árán pillanatnyi érdekek mezsgyéjén csapódva oldjuk meg, mert azokat viszont már soha de soha többé nem kapjuk vissza. Köztársasági Elnökünk kijelentette: „A természetet úgy kell továbbadni, ahogy megkaptuk!” Azzal a gondolkodással nem lehet természetet védeni, amelyikkel elrontjuk, vizet prédikálni és bort inni. Értékeink elkótyavetyélésével jövőnket éljük fel! A sok tojást értékeljük, ne a tyúkot adjuk el. Lehet értéket teremteni vagyonfelélés nélkül is. Példa rá a Csillagösvény. De sorolni lehet mellé a Trézsi forrást, a falu történelmének dokumentálását filmek, fotók, falunkat népszerűsítő kiadványok készítésével stb. Kereskedelmi értékük több, mint 65 millió, erkölcsi értékük viszont felbecsülhetetlen. Miközben sem a falunak, sem az Önkormányzatnak egy fillérjébe nem került.

Más Önkormányzatok milliókat költenek arculatuk megteremtéséért, nekünk ingyen van és nem is akármilyen. Az anyagias észjárás szerint viszont, a trafóállomás forintban mérhető haszna simán legyőzheti, felülírhatja a Csillagösvény úgymond „haszontalanságát?” A trafóállomás miatt egyre romlik a falu hangulata, csorba esik a falu országosan pozitív megítélésén. Az évek alatt megszerzett imázs került veszélybe! Azért is vált személyes felelősségemmé a trafó léte vagy nem léte, mert a fél ország polgárainak összefogása, hozzájárulása és több éves munkánk eredménye kerül veszélybe: a Pilis szellemi hagyatéka!

Minél előbb le kéne fújni az egész trafó-ügyet, mert ez többet árt a falunak, mint használ. Elszívja azt az áldást, ami ősidők óta falunkat óvja. Az idő húzásával egyre inkább dagad a botrány. Beszélgetések helyett szemlesütések, utcai köszönések helyett elfordulások, más véleményen lévők gumikerekeinek kiszúrása és szögek szétszórása, szitkozódások, ujjal mutogatások, bujkálások, vádaskodások egyszóval az a vidéki idill, ami jellemezte a falusi hangulatunkat, az a családias béke kezd eltűnni. Megéri? Hány Forintot ér? Gazdaságilag a trafó egyszeri bevételt hoz a konyhára, az is vagyonvesztésből, és egyetlen munkahelyet sem teremt. Semmilyen erkölcsi értékkel nem növeli a falu színvonalát, ellenkezőleg, értékét, ingatlanok árát rontja, kártérítési perek garmadát zúdíthatja az Önkormányzatra. A 65 millióért cserébe aránytalanul nagyobb értéket kap a vevő, földtulajdont és ezzel hatalmat is, amivel majd ő fogja sakkban tartani az általunk választott Önkormányzatokat. Viszont az állomás és majdan ráépülő tartozékai örökre itt maradt látványának és hatásának elviseléséért cserébe semmit nem kapunk.

Az országos botrányt, felháborodást, a média érdeklődését a trafóállomás okozta, nem a Pilis értékrendje! A trafó-ügy leállításával elcsendesedik a botrány, visszatérhet a falu nyugalma, elszáll a mindnyájunkat kínzó rossz hangulat és talán visszatérhet az Önkormányzat igencsak megtépázott hitelessége. De ha a vezetőinknek inkább a trafóállomás kell mindenáron, akkor ne papoljon természetvédelemről, hanem mondja ki azt is, hogy a falu tájképe, természeti értékei elhanyagolandó értékek. Vallják be, hogy számukra Pilis hagyatéka, mint a magyar nemzet történelmének hordozója semmit nem jelent. Akkor sem ha azok Hazánk értékei, az egész országé!

Az Elműt egyáltalán nem a mi értékeink megkímélése, hanem csakis üzleti meggondolásból, kizárólag saját költségeinek kímélése érdekli. Ez a dolga, emiatt nem lehet rá neheztelni! Nagyobb baj az, ha az Önkormányzatunk is beáll ebbe a sorba. Akkor viszont vállalja fel nyíltan véleményét miszerint a Himnuszunkat szimbolizáló Jézus szobor, mint bálvány nem tájba illő a Pilisben, de a trafó az igen! És ha ugye Jézusnak mégis helye van a hegyen, akkor ilyen alapon akár a vöröscsillag és a menóra is föl kerülhet, hisz a liberalizmus eszményébe bőven belefér, elvégre szabadság van. Tényleg mindegy nekünk? Abban az országban, ahol az Alkotmányunk, a Nemzeti Imánk Istennel kezdődik, ott nem számítanak a keresztény értékek? Épp a mai eldurvult világban van rájuk igazán szükségünk, mert ők mentenek meg!

Tehetségtelenségét igazolja, aki nem ismeri fel igazi értékeinket. Pedig egy Hungarikum birtokában vagyunk, ami biztos alap, kőszikla. „Fundamentum, amely Istentől való!”

A Csillagösvény értékrendje magyar és keresztény! Az egész világ által elismert nemzeti érték! Nem pusztították már eleget évszázadokon át ellenségeink Pilis ősi történelmét tudatos módszerességgel? Mi is beállunk közéjük, felejtsük el? Áruljuk el őseink hagyatékát harminc ezüstért? Nehogy büszkék legyünk örökségünkre, falunkra? Nehogy erősödjön nemzeti és szántói öntudatunk. Ez a tét!

Falunk elején a Fő útra Pilisbe nyíló kaput állítottunk. A látogatónak jelzi, hogy töröld meg a lábad barátom, mert őskultúránk templomába érkeztél, ahová nem illik belepiszkítani. Aki a kapuban áll, őrt áll! Pilisszántó bizony ebben a kapuban áll, de az őrség megingott! Az egész ország rosszul érzi magát ettől a botránytól, a parlamentben interpellálnak a Pilis védelmében, de az Önkormányzatunk ennek ellenére ragaszkodik hozzá. Pedig ha felépül, sosem lesz béke! Vagy már ez sem számít csak a pénz?

Értsük meg, Pilisnek nem csak a főváros közelségétől hangsúlyosabb természeti, tájképi értéke van, amit nem szabad elrontani. Ennél sokkal értékesebb a kulturális, történelmi tájképe. Hozzánk nem „csak” kirándulni jönnek az országból. Áldás van falunkon! Három nemzetközi zarándok útvonal kereszteződésében fekszik ma, de 2000 évvel ezelőtt is három római utunk volt. A Napfénnyel kapcsolatos Lusomana nevű 2500 éves települést Sashegyi Sándor régész a mi falunk területére azonosította be. Régészeti leleteink rendkívüliek. A magyar Pálos rend a Szent Kereszt kolostorral nálunk született. Első írott neve Santo, vagyis Szent. Nem kis dologról van szó, ennek oka van! A név kötelez minket.

A társadalom zajában elcsüggedő ember itt keresi és találja meg lelki békéjét, vigaszt és reményt bánatára, igényesebb erkölcsi értékét, nemzeti büszkeségét, melyet lassan már csak a múlt felidézésében találja meg. Ez hány milliót ér Önkormányzatunknak? Nemzetünk megmaradásának záloga őseink emlékének ápolása, tisztelete. Minél szánalmasabb a világ odakint, annál nagyobb igény van ilyen szigetekre, menedékhelyre, mint Pilisszántó!

A név kötelez minket. Nem illik ide nemzeti hőseink emléke közé akármit betelepíteni! Sötétedő Európánkban van árnyék bőven, hagyjuk meg magunknak Pilist világítani, ne árnyékoljuk be. Ma különösen szükségünk van Fényére! Kell egy lámpás, amely kiutat mutat ebben az öngyilkosságába masírozó világban!

A Szikla Színház léte vagy nem léte szintén a trafó földeladás pénzének függvényébe került az önkormányzati szórólapon. Pedig nem ez a fő dilemma! A Színház programjainak sikerét a rendezvény sorozat címében kell keresni nem a technikában. „Pilist Tisztelni Jöjjetek!” A programok üzenete megválasztotta közönségét. Egy színházi est után csikket nem találtunk a nézőtéren. A mosolygós, békés, megelégedett közönség itt értéket kapott. Ezért jött ide! De itt csak olyan előadók léphettek fel, akik ezt a címet szolgálták. Gagyi, bulvár szellemiségű celebek itt nem tudtak érvényesülni. Igaz itt nem volt sem drog, sem részegeskedés, sem szeméthegyek. Nem az áramellátás, a profi kultúros vagy közönségszervező fix fizetése volt a döntő, nem is volt ilyen, hanem mint mindennek: az erkölcsisége! Bár idővel már a rendezvény anyagi hasznot is hozott, mégis igazi hasznát nem a bankban mérték, hanem a falu megítélésében. Ünnepet varázsolt az emberek lelkében. Dicsérték Pilisszántót országszerte. Megismerve a mostani szellemiséget, inkább azt mondom jobb, ha nem lesz Szikla Színház, mert az nem lesz Pilist Tisztelni Jöjjetek! Akiknek az Isten, a szent, a szakralitás fogalma primitív, szenilis, idejét múlt, maradi felfogás és helyette csilingelő zene a 65 millió csörgése, a trafóállomás pilisi betájolása, az szigetfesztiválos jó bulikat fog idehozni a maga ismert „értékrendjével” együtt.

Pilisszántó lakói sorsdöntő népszavazási döntés előtt állnak. Komoly felelősség terheli vállukat. Ezért a népszavazási kérdés megfogalmazása félreérthetetlenül egyértelmű és egyszerű kell legyen: akarja-e, hogy a falu közigazgatási területén az Elmű trafóállomást létesítsen? Igen vagy nem? Az én válaszom a fentiekből világosan kitűnik: határozottan nem!

Ezek után jött a meglepetés! Az országos internetes közvélemény, az újságok, a rádió, sőt a parlament is hallatta hangját a trafó Pilisbe telepítése ellen. A trafó lett a gyutacs, az robbant! Ennek ellenére a Szántói Hírmondó májusi számában közölt népszavazási kérdésben sokunk meglepetésére kiderült, hogy nem a trafótelepítésről fogunk szavazni szeptemberben, ahogy mindenki várta, hanem a földtulajdonról. Eladjuk-e a földet az Elmű-nek vagy nem? „Támogatja-e Ön, hogy Pilisszántó Község Önkormányzata Pilisszántó közigazgatási területén önkormányzati ingatlant értékesítsen transzformátor állomás építése céljából?”

Ezek szerint a trafó egy másodrendű kérdés, az mindenképp meg lesz, azt már eldöntötte az Önkormányzat nélkülünk, az nem tartozik a népre. Pedig épp ez a lényeg. Akkor miről szól a népszavazás? Megint a trükközés, a maszatolás, a féligazság becsempészése, a lakosság félrevezetése jött elő. Szándékosan bele van kódolva a kiskapu. Ezért a népszavazási kérdést vissza kell vonni. Lehet, hogy jogilag megfelel, de nem tisztességes! Vagy netán ilyen hatékony az Elmű arroganciája, aki figyelmen kívül hagyja a lakossági tiltakozásokat és átgázol rajta. Valamitől nyeregben érzi magát és megfenyegetve Önkormányzatunkat már most zsarolni tudja saját költségkímélése érdekében? Félreértés ne essék, nem az Elmű és trafó ellen van a hangsúly hisz az lakosságnak szolgáltat, de tegye az eredeti elképzelés szerint Pilisvörösváron, ahol szükség van energiára és várják. Most a Pilis védelméről van szó! Vörösváron olyan helyet biztosítottak neki, amely senkit nem zavar, a lakosságot sem. Lehet, hogy drágábban, de nem drágábban a Pilis tiszteleténél és nyugalmánál!

Ne egy profit orientált cég döntse el a falu sorsát, aki csak pénzforrást és térképre húzott vonalakat lát a Pilisben! Mi lesz később, amikor már házon belül lesz? Az állomás nem önmagáért épül, ki tudja milyen rákos gócok fognak majd hozzátársulni, ha megépül? Miért ragaszkodik foggal, körömmel Önkormányzatunk a trafóállomás megépítéséhez ekkora ellenállás ellenére? Ilyenkor jönnek elő a suttogások. Kétségbeesett lépései épp a suttogásokat erősítik. Mitől lettünk zsarolhatóvá? Ennyire nem szabad az embereket lenézni. Ez már sértő! És ha nem adjuk el a földet, akkor adjuk bérbe? Vagy eladjuk magánembernek, aki aztán már eladhatja az Elműnek? Magánterületen építhet, ha eladja a tulajdonosa? Ha a népszavazáson a „nem”-ek győznek, akkor megtámadhatják, mert nem a trafóról döntött a nép, hanem a földeladásról?

A rejtett szándék lényege: a trafó épüljön fel, és ebbe ne legyen a lakóknak beleszólása! A Testület, mint egy titkos páholy már rég eldöntötte nélkülünk, hiába tiltakozunk! Helyre kéne hoznia hibáját, békét teremteni még időben!

(Kép: A kerepesi transzformátorállomás, forrás: www.ovit.hu)

Az iskola meglévő tornahelyiségét a Testület a falu szégyenének, elfogadhatatlannak tartja. Kb. húsz éve működik. Civil összefogással jótékonysági Ismerős Arcok koncertet szerveztünk a kápolnánál, segítségként a tornahelyiség felújítása céljából. Egy képviselő, sem a gyermekeink egészségéért aggódó felszólaló nem jött el az Ő érdekükben megszervezett koncertre, pedig most tenni is lehetett volna érte. Legalább jelenlétükkel megtisztelhették volna a nemes célt. Nem érdekelte Őket, pedig a szép összefogás értünk, falunkért született. Eszerint csak addig volt szörnyű gyermekeink testedzésének körülményei, amíg durrantani lehetett vele kommunikáció szintjén. Most kiderült, csak lufi volt. Idegenek adták össze a terem felújítására a 220 000 Ft adományt. Köszönjük nekik! Hasonlókép mintha a nagy célnak kikiáltott tornaterem álma is kezdene ellaposodni. Fenntartásának költségei ijesztőek lehetnek. Nálunk sokkal nagyobb és módosabb önkormányzatok háromszor is meggondolják belevágjanak-e ekkora beruházásba. Csak arra volt jó, hogy megideologizálja a trafó szükségességét, amelynek ügye bezzeg nem laposodik. Élénken él az ország köztudatában. Minden a trafó mögé lett csoportosítva. Az Elmű pedig dörzsölheti a kezét, mert milliókat nyer rajtunk, hibánkon, mi és az egész ország pedig veszít! Mi nem csak milliókat, az országgal együtt Pilis lelkét is!

Nyilvánossághoz, trafó ügyben!

A Pilisszántóért Egyesület nevéhez lennék hűtlen, ha a tervezett trafóház építésének ügyében nem mondanék véleményt, bár erre a „Lakossági fórum” lett volna hivatott. De a lakossági fórumon aki véleményt mert mondani a falu sorsát befolyásoló ügyben, abba beléfojtották a szót. A saját falujában legfeljebb megkérdezhette, hány amperes a trafó biztosítéka, amit majd ez az ügy ki fog verni? Egyébként pedig fogja be a száját! Sajátos demokrácia! Szót emelek azért is, mert a helyben szokásos módon történő lakossági tájékoztatást szolgáló legmegfelelőbb eszközben, a „Szántói Hírmondó” év végi összesítésében egy szó nem esik a trafóházról. A szellemiség ugyanaz, mint a lakossági fórumon. Pedig azt sokan olvassák, el lehet olvasni holnap is, akár kétszer ha nem értem, polcra tehetem későbbi elolvasásra stb. Még hivatkozni is lehet rá, mondván a szó elszáll, az írás marad. Talán épp ezért nem írt róla az Önkormányzat semmit, mert veszélyes lehet, netán egyszer alkalomadtán még számon lehet kérni. Például a csúsztatásokat, mert a féligazság a legsunyibb hazugság. Az éves beszámolóban nagyon helyesen megtudhatjuk a pályázatok sorsát, tájékoztatva vagyunk a rendezvényekről, a közhasznúak munkájának valóban érezhető eredményéről, a munkaerőhiányról, útjavításokról. A természetvédelemért tett erőfeszítések közül a „Természet és kultúra” fontosságáról, örökségvédelem és turisztika ötvözéséről, muzeális értékeink megőrzéséről, tanösvények és pihenőhelyek kiépítéséről, Pilisi Bioszféra Rezervátumhoz való tartozásunkról.

Ilyen idézeteket olvashatunk: „Részletesebb előírások találhatók például a településképi követelmények, a természeti környezet- és tájképvédelem, a környezetvédelem területén. A megalkotott építési szabályokat érintő rendeletek célja, hogy Pilisszántó, mint a Pilis egyik legszebb fekvésű települése, továbbra is az itt lakók számára otthonos, élhető, és az ide érkező vendégeknek is vonzó település legyen. Ez akkor lehet eredményes, ha a lakosság és az Önkormányzat együttműködésén alapul.”

Az újságot olvasó lakónk kényelmesen hátra dől foteljában és nyugtázza: ez igen, bízhatok a vezetésünkben, védi a falu értékeit. Miközben kiderül, hogy zárt ajtók mögé bújva, az érintettek háta mögött, pont az ellenkezőjét teszi. Mire gondolhat az Önkormányzat lapjának olvasója ezek után szinte kész helyzet előtt? Milyen hitele lett az Önkormányzatunknak? Milyen csontváz lehet még a szekrényben, amiről nem szabad tudnunk? Sajnos a választott vezetőségünk nem érzi azt a különös rendkívüli megtiszteltetést, hogy legnagyobb szolgája és nem ura lehet annak a falunak, aki a bizalmát belé fektette! Kihez fordulhatunk ezek után bizalommal és reménnyel a Pilis-hegység történelmi, természeti, tájképi és kulturális értékeinek védelme érdekében, ha az Önkormányzat vizet prédikál és bort iszik?

Az utóbbi hónapokban derült ki, hogy az Önkormányzat elkötelezte magát az ELMŰ-nek a falu megkérdezése nélkül egy nem éppen bagatell, sorsdöntő ügyben. Az ELMŰ Pilisszántó határában, - amely a Pilis kapuja - több mint 10 000 nm-es zöld területen nagyteljesítményű 120 kV-os transzformátorházat kíván építeni az ehhez kapcsolódó hozadékokkal együtt. Sokan a faluban a szilveszter esti ünnepi köszöntőben a templom előtt tudták meg a másfél éve született hírt. A döntés ugyan még nem végleges, de befogadó készségét jelezte szándéknyilatkozatával, és 65 millió Ft-ért eladná az ehhez szükséges területet. Vajon otthon is így gondolkodunk értékeinkről szűkebb családi körben? Eladja-e a gondos családfő a családi ezüstöt, aztán az utódok birkózzanak meg az élettel ahogy tudnak? Falunk is egy nagycsalád, nagy a felelősség vagy felelőtlenség is, ezért hatványozottan kell védeni „a család ezüstjét.” Tévedni lehet, de azt helyre kell hozni! A falu vagyona nem az Önkormányzaté, hanem a mindenkori falué. Unokáink nem hatalmazták fel arra, hogy eladjuk és feléljük az Ő vagyonukat!
(Kép: A kerepesi transzformátorállomás, forrás: www.erbe.hu)

Nem lehet fejlődésnek mondani azt, ami a teremtett élet ellen halad, még ha az élet fenntartása drágább mint elpusztítása. A becsület előbbre való, mint a jólét. Most is megismétlem húsz évvel ezelőtti nyilvános véleményemet: „Elkerülendő, hogy a tájegységek magántulajdonba kerüljenek. Meg kell erősíteni az Önkormányzat tulajdonosi pozícióit, mert így tudja megőrizni vezető szerepét. Nem szabad kiárusítani a közös vagyont. Meg kell tartani a stratégiai és természeti fontosságú objektumokat. Akié a föld, azé a hatalom.” Ha Önkormányzatunk eladja a falu vagyonát a tőkének, átadja a falu irányítását is, és annak bábujává válik. Ha akkor nem tartottuk volna be elveinket, nem lett volna alku pozíciónk, és sokkal korlátozottabb lenne a mai Önkormányzatunk mozgástere. Nem a tyúkot kell eladni, a tojást kell becsülni. Ha megesszük a tyúkot, egyszer jóllakunk, aztán se tyúk, se tojás. Vannak más támogatási lehetőségek az Önkormányzat kezébe az eladáson kívül. Akár ingyen is használatba adhatja vagyonát olyan vállalkozásnak, amely különösen fontos lehet a falunak. Pl. az orvosi rendelő. Tudom, vannak lakóink és vezetőink, kiknek az Isten mindenhatóságának vállalása, a Hit erejébe vetett bizalom fontossága hallatán fitymáló fintort fojtanak magukba. Mi marad nekik értékrendként Isten nélkül? A Pénz! Én kitartok hazám és keresztény hitem pilisszántói értékrendje mellett. És ezt le is merem írni!
(Kép: A kerepesi transzformátorállomás, forrás: www.ovit.hu)

A Pilis nem csak egy hegy a száz közül. Világörökség várományosa, teli van természeti és tájképi védettségű területtel. Ebben a Hungarikumban Pilisszántót három nemzetközi zarándok útvonal metszéspontja tiszteli. Prohászka püspök úr szent hegynek tartja. A Pálos rend szülőföldje. Királyi uralkodó központunk volt, Szent királyaink, Szent Koronánk hagyatékát őrizzük benne büszkén. Persze van, akit ez hidegen hagy. Szomorú látni, ahogy a világ lesilányodott pénzkérdéssé. Sokan viszont hittel valljuk, a nemzet számára a Pilis egy templom, ahová kellő tisztelettel és alázattal illik belépni, és nem kufárkodni benne természeti értékeivel. Pilisszántó a kapuban áll, őrt áll! Ide nagyon nem illik belerondítani és aprópénzre váltani hazánk erkölcsi, természeti értékeit. Jézus is kizavarta a templomból a kufárokat! Aki szelet vet, vihart arat! A rémhír futótűzként terjedt el, megmozdult az ország. Látni, tapasztalni lehet, hogy mennyire szereti falunkat, figyel Rá az egész ország. Óvják és védik a bajtól átérzik gondját, búját. Talán még jobban, mint az őslakó, akinek ez a környezet megszokott dolog, mint a levegő. Értékére akkor döbben rá, amikor már nem lesz, de akkor már késő.

Még a parlamentben is a falu védelmére keltek. Tanulságos lehet számunkra, mekkora tisztelet és aggódás övezi Pilist országszerte, mert a Pilis mindenkié! Ha most ezen értékeken sebet ütünk, soha de soha többé nem kapjuk vissza. Természetesen jó lenne a tornaterem. A falu azért nem fog haragudni az Önkormányzatra, ha a sors még nem adta meg, hogy teljesüljön minden álma. Tudjuk mindnyájan otthon is, hogy sok a „jó lenne, ha volna” de sajnos egyenlőre nem engedheti meg magának. Szegényebb időkben az apróbb örömöket is meg tudjuk becsülni. Előbb utóbb meg lesz, küzdjünk meg érte. Ettől a szótól viszont, hogy „soha többé”, a 65 millió lukas garassá törpül. A mindenáron való bizonyítási kényszer áldozatává válva eltorzulnak az arányok. Túl nagy árat fizetünk a tornaterem reményéért. Cserébe az ELMŰ 65 millió Ft ezüstpénzért rákos sejtet ültet a Pilis földjébe, amely már csak idő kérdése lesz, hová burjánzik! Sajnos a pénz csillogása elkápráztatta Önkormányzatunk és lakótársaink egy részének szemét, és elkezdte a két focipályányi technikai monstrumot tájképbe illőnek látni. Ennyiért nekik megéri eladni a falu jövőjét. Ráadásul megosztja a falut, ezt a nagycsaládot a pénz foglyai és a hagyaték őrzői között.​​​​​​

Nyilván szükség van a trafóra. Az ELMŰ-nek szolgáltatási kötelezettsége van, azt teszi amit egy gazdasági társaságnak tenni kell, profitot produkál, számára csak térkép e táj, ahová vonalakat lehet húzni. Lehetőleg rövideket. A pénz pedig természeténél fogva el fog söpörni útjából minden erkölcsi értéket! De tehetné az állomást kevésbé sérülékeny helyre. Pilisvörösváron visszavárják, felajánlottak egy megfelelő, kevésbé zavaró helyszínt, ráadásul nekik szükségük van áramra. Lehet, hogy az ottani Önkormányzat a sarkára állt és jobban védi lakói érdekét. Emiatt gazdaságilag az ELMŰ-nek drágább lenne a beruházás mint Pilisszántón, viszont cserébe minden résztvevő és az egész ország nyerne egy komoly erkölcsi értéket: BÉKÉT!

Szeressük Pilisszántót!

Meghívó az „Áldást osztó Jézus szobor” szentelésére

A pilisszántói Csillagösvény történetében december 21-e sarkalatos időpont. 2005. december 21-én reggel fél 8-kor a majdan felépítendő kápolna helyszínén egy lelkes kis csapat várta a Ziribár anyaölében születő fény megjelenését. Az újjászületés hajnalán egy kis harang megkondításával elindítottuk a kápolna építését. Pénzünk ugyan nem volt, a Hitünk viszont annál nagyobb. Hitünknek köszönhetően rá egy évre, ugyanebben az időpontban, 2006. december 21-én 8 órakor Spányi Antal püspök úr megszentelte a Boldogasszonyunk tiszteletére emelt kápolnát. Most ünnepeljük 10 éves születésnapját!

A Csillagösvény hét szobrából Árpád vezér és Boldog Özséb szintén december 21-én lett felavatva.

2015. december 21-én, a drámai események reggelén a több száz megváltásra váró, döbbenettől elnémult jelenlévő hiába várta a Napot. A kápolna Boldogasszonyának bocsánatát kérve ezért megígértük, hogy mához egy évre, kiengesztelésül felépítjük Nemzeti Himnuszunk megtestesítőjét, az „Áldást osztó Jézus” szobrát. Mi, a családjaink és hazánk jövőjéért aggódók nem csüggedhetünk el, mert van reményünk: itt a Pilisben, a Csillagösvény tetején őrködő, az áldását népünkre örömmel adó Jézus!

A keresztény hívők betartották szavukat. A cél érdekében az ország egységbe kovácsolódott. A sok-sok egyszerű, névtelenségbe burkolózott, hazáját szerető ember adománya a népakarat bizonyítéka. Mindnyájan megértették, hogy válságos időket élünk, amikor – mint ahogy történelmünkben oly sokszor – nagy szüksége van népünknek a Hit erejére, Isten áldására, Boldogasszonyunk óvó gondoskodására!

Ígéretünkhöz híven a szobor leleplezése és megszentelése 2016. december 21-én, szerdán Napkeltekor, reggel fél 8-kor történik.

A Máhr Ferenc szobrász alkotta szobrot Illéssy Mátyás plébános úr szenteli meg, majd ezután hálaadó misét mutat be a 10 éves jubieumát ünneplő Boldogasszony kápolna és a szoborállítás tiszteletére. Az ünnepi mise méltóságát Pitti Katalin éneke fogja gazdagítani.

A szobor létrejötte mindnyájunk közös sikere. Jelzi, hogy él nemzet e Hazán!

Minden Jézus áldására vágyó testvérünket szeretettel várunk!

Minden Jézus áldására vágyó testvérünket szeretettel várunk!

Felhívás a világ Magyarjaihoz

"Szoborállítás a Magyarok IX. Világkongresszusának évében"

A Pilisszántóért Egyesület civil közhasznú szervezetként működik a faluban több mint tíz éve. Munkájának eddigi gyümölcseit itt, a www.pilisszantozarandokhely.hu honlapon láthatjuk. A három nemzetközi zarándok útvonal metszéspontjában fekvő, gyűjtőnévként Csillagösvénynek elnevezett zarándokhely erkölcsi értéke felbecsülhetetlen, mert igazi hasznát nem a bankban értékelik, hanem az emberek lelkében. A Csillagösvény nem egy gazdag magánember vagyona, hanem a falu közösségének, sőt az országnak a közkincse! Történelmi nagyjaink üzenetét hordozza. Falunk Kárpát-medence kiemelt történelmi és kulturális helyszínén, a Pilis kapujában fekszik. Az örökség büszkeséggel tölt el bennünket, de veszélyes időkben fokozottabb felelősséget is ró ránk őrzése! A Pilisszántóért Egyesület ennek az erkölcsi kötelességének kíván szolgálni mindenekelőtt.

Nyilvánvaló, hogy a világ komoly válságban vergődik. Ha nem is értjük, de érezzük, hogy valami nagy baj van. Látjuk, hogy Európa a létezését köszönhető keresztény kultúra elhagyásával utat nyitott a káosznak.

A Csillagösvény szellemi íve és értékrendje nemzeti és keresztény. Egyvalami még hiányzik a végén: a Himnusz, melynek első sorát egy „Áldást osztó Jézus” kőszobor ábrázolná. „Isten áldd meg a magyart!”

Elképzelésünk szerint a kibányászott hatalmas kőkatlan fölötti sziklapárkányról adná áldását a magyarság megmaradásáért. Innen a Pilisből az egész Kárpát-medence látszik, így az Áldás is eljut hozzá, nem csak az előtte fekvő falunkra.

Jó szívvel ajánlom honfitársaim figyelmébe ezt a különleges helyszínt, amely a hazánkban megrendezésre kerülő Katolikus Világtalálkozó rendezvényei szempontjából is vonzó lehet Budapesttől húsz kilométerre. Az egykori kőbánya hatalmas öblében több ezer ember befogadására alkalmas Szikla Színház működik.

A 2016. augusztus 15-20. között megrendezésre kerülő IX. Magyarok Világkongresszusának és a Jézus szobor felállításának eredményessége a magyar összefogás közös sikere lesz.

Együttműködési megállapodás a Magyarok Világszövetsége és a Pilisszántóért Egyesület között

A brazil néplélek állapotát a Riói Jézus szobor ismertette meg a világgal. A magyarét az „Áldást osztó Jézus” tenné innen a magyarok szent hegyéről, a Pilisből! A Pilisből elkiáltott szó pedig nem lehet pusztába kiáltott szó! Úgy gondoltuk, hogy a szobor nemzeti összefogással épüljön meg, mert így nyilvánul meg a népakarat.

A legalább 3 méteres szoborhoz min. 5 millió Ft-ot kell összegyűjteni. Nem magáncélú haszonszerzésről szól a dolog, hanem keresztény hazánk erkölcsi értékeinek megvédése és kinyilvánítása a cél. Magyarország jóhíre növekszik tőle. Új értékkel gazdagodik nem csak falunk közössége, hanem keresztény hazánk egész Európának példát mutató értékrendje.
A szobor felállításával bizonyítjuk: ”Él nemzet e Hazán!”

A Felhívás szövege letölthető PDF formátumban

Az „Áldást osztó Jézus” szobor felállításához adományokat a pilisszántói Takarékszövetkezetben vezetett számlára lehet befizetni.

Pilisszántóért Egyesület
Levélcím: 2095 Pilisszántó, Vörösmarty út 20., Telefon: +36 30 268-5953
Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet számlaszám: 65700031-10123140

Adója 1%-át a 18715125-1-13 adószámon fogadjuk a nemzet hálás köszönetével!

Tetten érhető csoda Szántón

Miután úgy jó tíz éve Ziribár felfedte előttünk gyönyörű tartalmú és rejtélyes eredetű, több ezer éven át szigorúan őrzött titkát, minden Téli Napfordulón, december 21-én több száz tisztelő várakozik a Boldogasszony kápolna előtt.
A még sötét hajnalból lassan, csendben jönnek elő az árnyak, és megtöltik a kápolna körüli hegyoldat. Nesztelenek a léptek, nehogy idő előtt ébresszük a Napot. Boldogasszony oltárát megtöltik a mécsesek, és megvilágítják a szobrot. Boldogasszony kék szeme megcsillan, kelet felől lassan pirkad. Kirajzolódnak a környék hegyei, lent a faluban megszólalnak a rorátéra hívó harangok. Várjuk a Fény születését. A hajnalpír felerősíti a várakozás perceit, az arcok mind egy irányba, a Ziribárra feszülnek. A falu közvilágítási lámpái tisztelettel kialszanak.

Aztán egyszer csak a Ziribár hegyszoros közepének anyaölében, a mögötte álló hegy fölött megjelenik a sumér csoda. A jelenlévőket döbbenten üli meg a látvány. A várva várt remény megérkezett a legsötétebb éjszaka után.

A kápolna bejáratával szemben maga a Boldogasszony örül a legjobban, hisz az egész esemény Őérette van, egy éve erre a pillanatra vár. A Nap Őt öltözteti ünnepi Fénybe az újjászületés hajnalán. Most szó szerint Ő a Napbaöltözött Boldogasszony. Rendkívüli dolog történik Vele. Az évnek csak ezen kivételes napján találkozik az Atya tekintetével szemtől szembe, melynek erejét a Nap sugarain át közvetíti.

Az életet teremtő Nap három napig egy helyben ragyog. Nem megy tovább, vár! Megvárja december 24-ét, megvárja Jézus születését, majd megnyugodva indul el újra egész évi útjára. Ettől kezdve a napok hosszabbodnak, és fokozatosan világosodik.

Eddig bármilyen idő volt előtte vagy utána, a Nap mindig felkelt és megmutatta magát. Mintha az égieknek és földieknek közös lenne az akaratuk ezen a napon.

A harmonikus kapcsolatba az idei Napfordulón egy iszonyú dráma villámként csapott bele. Huszonegyedike előtti éjszakán valaki fekete festékkel „kinyomta” Boldogasszony szemét, és lemázolta a kezében tartott, az anyaméhben születő élet tiszteletét szimbolizáló tulipánt. A kápolna két falára jeleket és számokat rajzolt. Ez még kevés volt neki, mert a Szűzanyának felajánlott nemzeti kétangyalkás Szentkoronás zászlónkat is lefújta.

Az elmondhatatlanul borzalmas látvány kisöpört az agyamból minden gondolatot, üressé vált köröttem a világ. Nem hittem el a valóságot. Boldogasszony hazájában megtörténhet ilyesmi? Annak a népnek országában, akiket Nimród óta gyermekeiként óv-véd és gondoskodik rólunk? Milyen elvetemült eszme alázhatta meg ennyire? Kinek állhat érdekében saját hazánkban meggyalázni az élet születését, magyarságunkat, kereszténységünket és édes hazánkat azzal, hogy a nemzeti zászlónkat is megbecsteleníti?

Egy percig szélütöttként keringtem a kápolnába, majd amikor a szörnyű dráma eljutott az értelmemig, ordítva szakadt ki belőlem a zokogás. Eszmélésem fájdalmát csak fokozta a felismerés: nem holmi kábítós, ostoba kamasz ákom-bákomja, hanem egy tudatos, kitervezett provokáció történt, direkt a Napforduló előtti éjszakán. A falra rajzolt jelekben titokzatos intelligencia üzent nekünk, Mária népének. Boldogasszony szeme, a kezében lévő tulipán, a kápolna léte, a nemzet zászlaja, a kereszténység és az új élet születése elviselhetetlen értékrend az elkövető világában, eszmerendszerében. Ezért ezzel a tettével az egész magyar nemzetet, édes hazánkat gyalázta meg. De pusztító üzenet a sumér örökségünknek is, hisz nem véletlenül időzítette akcióját a Napfordulóhoz kapcsolódó Ziribár tagadhatatlanul sumér tartalmához, a magyarság ősi történelméhez. Kinek áll érdekében megtagadni sumér kötődésünket? Ostoba tettével éppen a sumér létjogosultságot bizonyítja, hisz tőle való félelmében azt akarta elpusztítani.

Ezzel magára haragítja a magyar nép nagy részét, akiknek egyébként a gyűlölet alapállásban nem a sajátja. Veszélyes tettével tehát nemzeti önérzetünk jogos védelmében a békét is megtámadta. Miért nem vállalja fel nyíltan hitét fényes nappal, mint mi? Tolvaj jár éjjel. Az azonnali rendőrségi feljelentésen túl az illetőt az egész nemzet megvetése és kitagadása kellene hogy sújtsa.

December 21-én reggel szokás szerint ismét több száz ember gyülekezett a kápolna körül. A szörnyű látványtól mindenkit a döbbenet, az érthetetlenség csendje dermesztett meg. A Fény ünneplése helyett a drámai gyász fájdalma töltötte el mindenki szívét.

Ami eddig soha nem fordult elő, a Nap nem mutatta meg magát. Sűrű köd takarta el a Napkeltét. A Nap sem akarta látni ezt a szörnyűséget, nem tudott volna Boldogasszony megvakult szemébe nézni. Nem volt bennem sem harag, sem gyűlölet, sem bosszú, csak mély fájdalom.

Aztán közösen elimádkoztunk egy Miatyánkot az elkövető lelki üdvéért, és könnyezve elénekeltük hazánkért és Boldogasszonyunk bocsánatáért a Himnuszt. Isten áldd meg a magyart!

Ott helyben, egy emberkét eldöntöttük, hogy a gonosztett ellenére, vagy éppen ezért egy áldást osztó Krisztus szobrot állítunk a kőbánya falának sziklapárkányára. Innen a Pilisből az egész Kárpát-medencét látja. A szobrot kizárólag felajánlásokból, illetve adományokból lehet elkészíteni. Úgy, ahogyan a Csillagösvény többi létesítményét. Ha nem jön össze, akkor nincs áldás! Felállításával bizonyítjuk azt, hogy e mögött nem csak a saját mániám, hanem Istentől való népakarat van!

És ekkor jött a csoda! A legsötétebb mélységből!

Az eset miatt nyugtalanul, este tíz óra tájt felmentem a kápolnába. Senki nem volt ott, egyedül voltam. Letakarítottam a rengeteg részvétet, bocsánatot kérő gyertyaláng maradványait Boldogasszony oltáráról, a viaszból majd otthon új gyertyákat öntök.

A gyertyafényes kápolnában nem mertem felnézni a szoborra az iszonytató látvány miatt. Aztán lassan, szégyenlősen mégis csak fellopakodott a tekintetem, és elállt a lélegzetem. Tiszta volt az arca! Valaki megtisztította.

Másnap, december 22-én, kedden kora reggel napkelte előtt ismét felmentem a hegyre többedmagammal. A város felől hömpölyögve ömlött a köd falunk felé. Az egész völgy fölött vastagon telepedett meg a köd, mint a tenger, csak idefent maradt tiszta az égbolt.

A hetek óta egyfolytában felhős, nyirkos, maszatos időben ma hosszú idő után előbújt a Nap, szembenézett Boldogasszonnyal, és végre egymásra találva mosolyogtak! Gyönyörű volt!

Megérkezett az újrakezdés reménye, a lehetőség, hogy az újévben helyrehozhassuk elkövetett vétkes hibáinkat, és fordulat jöhet jobbsorsunkban. Ez a Napforduló, a Ziribári Fény üzenete! Mindenkin látszott az ujjongás.

Még el sem vonult a Nap fénye a szoborról, az emberek nekiestek a falfestékeknek. Ki zsebkendővel, ki pálcikákkal kaparta a falakat. Délután, mire újra felmentem, eltűntek a gyalázat nyomai.

Valaki elvitte a zászlót speciális tisztítóba, és telefonált, hogy szerdán kitisztítva visszarakja.

Ráadásul kiderült, hogy a csillagászati Napforduló idén ma, 22-én reggel öt óra negyvenkilenc perc, öt másodperckor történt meg, és nem tegnap.
Ki tudná ezt így megrendezni?

Az egész Napfordulós eset futótűzként szaladt át az országon, pedig nekem nincs internetem.

Az elkövető nem sejthette, hogy tettével pillanatokon belül a fél országot egységbe tömöríti.

Nem győztem az üzeneteket, a segítséget felajánló telefonokat fogadni az ország különböző pontjaiból, még külföldről is. Ismét felnéztem az égre, és mint ahogyan a Csillagösvény építése során oly sokszor, most is azt mondtam: „Köszönöm Uram, ez megint Te voltál!”

Az „Áldást osztó Jézus” szobor felállításához adományokat a pilisszántói Takarékszövetkezetben vezetett számlára lehet befizetni.

Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet számlaszám: 65700031-10123140

Pilisszántóért Egyesület

Adója 1%-ának felajánlását ugyanitt a 18715125-1-13 Adószámon fogadjuk.

Az összefogás erejében bízva hálás köszönettel Szőnyi József, az Egyesület elnöke.