Szent László szobrának avatása - 2008. június 21., 16 óra

1038-ban trónörökös nélkül meghalt Szent István. Királynak nevelt fiát, Imre herceget az éppen ügyeletes vadkan megölte. Az uralkodása alatt kemény kézzel megteremtett egységes államot a megosztottság, a hatalmi harc országot gyengítő időszaka sújtotta. Ebben a zűrzavaros időben, 1046-ban Lengyelországban megszületett egy kisfiú, akit szülei Ladiszlavnak kereszteltek. Édesanyjától lengyelül tanult meg beszélni. Magyar édesapja, a Vazul-fi Béla, felesége hazájában, az otthoni hatalmi harcok veszélyeitől védve, biztonságban nevelhette fiait szigorú keresztényi neveltetésben.

Az országért aggódó főurak a már felnőtt László herceg, a megvakíttatott Vászoly unokájának trónra kerülését támogatták. Rá várt az ország egységének helyreállítása, annak szilárdságot, tekintélyt és erőt kívánó nehéz feladata. László már hercegként kitűnt mindenki fölé magasodó termetével, lovagiasságával és vitézi cselekedeteivel az országot védő harci eseményekben. Királyként sem a palotájába zárkózva, magát testőrökkel körülvéve, az egyszerű emberektől elszakadva uralkodott. Neki nem kellett félnie népétől. Első volt a csatában, első volt a gyengébbek segítésében. Okos fejjel, keresztényi megbocsátással és népét szerető szívvel kormányozta az országot.

Az ő korában teljesedett ki és szilárdult meg a Szent Korona tan. A néphit szerint Szent László fejére maga a Szűzanya tette a Szent Koronát, ezért nevezik „Szűz Mária választott vitézének”. Lovagias viselkedésével olyan népszerűséget szerzett, hogy már életében legendák születtek róla. Szomjazó seregének vizet fakasztott bárdjával a sziklából, a leányrabló kun vitézt legyőzve megmentette a magyar lányt. Volt, ahol lova patájával fakasztott vizet. A kilőtt nyila által megjelölt gyógyfű róla kapta a nevét. Számtalan templomfestmény őrzi emlékét, főleg az ország határvidékein, ahol az idegenek támadásait kellett visszavernie.

Szent István nyomdokain haladva, Szent László ismét megszilárdította az ország rendjét. István királyt - annak ellenére, hogy nagyapját, Vazult az ő uralkodása alatt vakíttatták meg - példaképének tartotta, és maga avattatta szentté 1083-ban. Ezzel teljes mértékben elismerte nagy elődje tetteit, eszmeiségét. Művészi alkotásokon előszeretettel ábrázolják Szent István, és Szent Imre társaságában. Uralkodói nagysága, nemes és lovagias szellemisége eredményezte, hogy Dalmácia, Horvátország és Szlovénia önként kérte magát a soknemzetiségű Magyarország Szent Koronájának védelme alá. Bár a pápát tiszteletben tartva elismerte hitbéli hatalmát, de függetlenségét elődjéhez hasonlóan ő is megőrizte.

Feltűnően szoros kapcsolata volt Boldogasszonnyal. Ő vitte át a kereszténységbe az őshitünkből hozott hét Boldogasszony ünnepünket. Ezért is nevezi a néphagyomány Boldogasszony lovagjának.

Egy középkori himnusz Szent Lászlót „Csillagok közt fényességes csillagnak” dicséri. Már III. Béla kezdeményezte szentté avatását, ami közel száz évvel halála után történt meg. Szentté avatásának napján, 1192. június 27-én délben, a nagyváradi székesegyház fölött, ahol eltemették, a szentté avató pápai küldöttség szeme láttára két órán át fényes csillag ragyogott. Ereklyéi Európa székesegyházaiban, katedrálisaiban és kolostoraiban ma is igen népszerűek. Tőle vesznek példát, tőle merítenek erőt a hithez.

Nekünk, ha nincs is itt Szent László csontdarabkája, amikor a Csillagösvényen szobrának avatását tartjuk, a Teremtő jutalmaként mégis egy különleges égi ereklye adatott meg nekünk. Június 21-e van ma, a nyári napforduló megszentelt napja. Minden évben egyszer, ezen a napon, az Nimród (Orion) csillagképben, az „égi vadász“ íját feszítő kezében áll a Nap.

Csakhogy ma, ritka pillanatként Boldogasszony csillaga, a Vénusz is odasimul a Naphoz és együtt töltenek egy napot Nimród tenyerében. Megtörténik tehát az ég színpadán az, ami emberi szándékkal tervezhetetlen: Szent László, „Boldogasszony lovagja“ avatásának ünneplésére ténylegesen Napba öltözött a Boldogasszony.

Erre az alkalomra rendelt, a helyszínhez méltó és jellemző égi áldás ez. Hitünket erősítő igazolás, mely jelzi, hogy jó úton járunk a Csillagösvényen. Ismét Istennek tetsző feladatot teljesítettünk. Köszönjük és becsüljük meg ezt az égi ajándékot!

Szent László szobrának avatása a csillagász szemével

Visszaereszkedve az ösvényen, az avatási sorrend értelmében most Szent László szobrát vesszük szemügyre. Amit elöl látunk a szobron, az részben a történelmi helyzetre utal, mutatja a Szent Korona országának kiterjedését, valamint azt a különös tényt, hogy László királyt első ízben a Koppánytól elrabolt területen, Somogyvárban temették el. De látjuk későbbi és végső nyughelyét, a csodákkal büszkélkedő Váradot is a faragványon.

Szent László szobrát a nyári napforduló napján, 2008. június 21-én 16 órakor avatta az odasereglő lelkesek sokasága. Ekkor emelkedett az Oroszlán az égi legmagasabbra futó főkör, a meridián felé. A Mars - jó ideje elhagyva Nimródot - a Szaturnusszal együtt az Oroszlán csillagképbe tette át ideiglenes székhelyét. De ami még ennél is sokkalta megragadóbb égi jelenség volt, az egy ritkán összeálló kép - ami persze a Nap vakító fénye miatt egyáltalán nem látható -, a Napba öltözött Boldogasszony megjelenése a Csillagösvény alakjait óvó jelenlétével végigkísérő Nimród őskirály íját feszítő karja fölött. Nem akarok előreszaladni az ismertetésben, de már itt meg kell állapítani egy rendkívül fontos körülményt.

Az avatási sorrendben itt jelenik meg először és a legerőteljesebb jelkép kíséretében a Magyarok Nagyasszonya, akit mint Istenasszonyt már az ősi időkben is az égbolt tündöklő csillagával, a Vénusz bolygóval kötöttek össze. Talán kevesen tudják, hogy a Vénusz ugyanannyi idő alatt vándorol végig az összes csillagképen, mint amennyi idő alatt egy kisgyermek megszületik a fogantatástól kezdve. Vagyis kilenc hónap alatt! Hát nem igazi csoda ez is?

És még nincs vége…