Szent István szobrának avatása - 2008. szeptember 21., 17 óra

Árpád fejedelem szobrának Szent Istvánra szegezett egyenes tekintetéből az utódra váró fontos feladat szigorú parancsa sugárzik. A rendíthetetlen tekintet 907. július 7-én, a pozsonyi csata győztes napján, az ország születésekor dermedt Árpád arcára, és komoly üzenete így szól István felé: Egy új hazát kell megvédened! István állja a tekintetet, és érti a feladatot.

A 907. évi pozsonyi csata sorsdöntő győzelme mintegy száz évre elrettentette ellenségeinket „friss” hazánktól. De a 955. évi augsburgi csata - amely tulajdonképpen egy tőrbe csalt magyar csapat lemészárlása volt - megmutatta az ország sebezhetőségét, gyenge pontját is.

A törzsszövetségi formában, olykor más érdekeltségű nemzetségekkel együttműködő fejedelemség nem tudott egységes maradni. István érezte hivatásának óriási felelősségét. Országa ott állt egymagában a barátságtalan Európa szívében barát, testvér és rokoni segítség nélkül. Körülöttünk prédára leskelődő ragadozók figyelték folyamatosan a támadható, gyenge pontunkat. Ilyen zajos harci időben koronázták meg első királyunkat 1001. január 1-én itt a Pilisben, Esztergomban, és kezdte meg az államalapítás küzdelmes feladatát.

Szent István legnagyobb tette, hogy erős, egységes államot hozott létre központi hatalommal, komoly közigazgatási szervezettséggel. Vármegyékre osztotta az országot, élükre ispánt állított, pénzt veretett, törvényeket alkotott. A feladatok megoldásához kemény kéz kellett, ezért, mintegy égi köszönetként épségben maradt meg karja, a Szent Jobb. Uralkodása alatt Istvánnak állandóan késhegyen egyensúlyozva, az országhatáron ellenségtől körülvéve, súlyos felelősség terhe alatt kellett létfontosságú döntéseket hoznia, miközben a nemzet jövője volt a tét. A nemzet egészére nézve nem volt olyan tragikusan drámai a hivatalos kereszténységre való áttérés, mert lelkületben, életfelfogásban a nép már előtte is hasonló volt. Hazánk ezer esztendős történelmét a kereszténység tartotta életben.

Uralkodásának 38 éve alatt számos csatát kellett megvívnia, melyek mindegyike győzelmével végződött. Szent István apostol királyként közvetlenül Istentől kapta küldetését. Európa kivételezett, egyedüli uralkodójaként Szent István ugyan elismerte a pápa hitbéli nagyságát a kereszténység szellemi vezetőjeként, de országa függetlenségét nem adta, és a pápa neheztelésének ellenére a többi Árpád-házi uralkodónk sem. Ezzel nyitva hagyott egy kiskaput, és átjárhatóságot biztosított az ősi keresztény hagyományokhoz, a gyökerekhez.

A pilisszántói Csillagösvény hét alakja égi elrendelésű, Isteni küldetéstudattal megáldott, elhivatott vezetője volt ennek a népnek. Nyugat népei rettegve emlegették Atillát Isten ostoraként. Csakhogy a korbács üzenetéhez szokott nyugati uralkodók alattvalói nem tudták azt, amit nálunk minden egyszerű vidéki gazda tud. Az ostor nem büntet, megaláz és megbosszul, mint a korbács, hanem jó útra irányít és összeterel! Két egyszerű eszköz, mégis micsoda szemléletbeli különbség a két uralkodói kultúra között. Az Isten ostora nyáját, népét terelte egységbe, mert ha elkószál, szétszéled, ragadozók áldozata lesz, és elpusztul. Szent István tekintélyének titkát talán itt lehetne keresni. Ebből a szempontból válnak érthetővé uralkodásának tettei! István király intelmei fiának, ma is érvényes erkölcsi és gyakorlati útmutatók, melyek szellemisége nem barbár ősi gyökerekről vall. Tanácsai az ország egységének fontosságára, fenntartásának módszerére tanítanak.

István a bajor uralkodóházból vette feleségül Gizellát, ilyenformán gyermekük, Imre herceg anyai ágon a bajor trón várományosa volt. Nem csoda, hogy ennek eshetőségétől felbőszültek a német vadkanok, és megölték Imrét, amikor vadászni ment, talán épp ide, a Pilis erdeibe.

Szent István nagy terve, miszerint az ország irányítását fiára, Szent Imrére bízza, ezzel fájdalmasan megsemmisült. Pedig fia királyi jövőjét féltve küldte száműzetésbe Vazult, a várományost. Imre halála után régi nézeteltérésüket félretéve, mégis a Nyitra várába száműzött unokatestvére felé irányult figyelme, mint lehetséges vér szerinti utód, de ellenségei ezt a tervét is meghiúsították. Talán épp Gizella emberei előzték meg, és tették uralkodásra képtelenné Vazult, megvakítván őt.

István körülnézett az országban és nem talált méltó utódot, akire nyugodt szívvel rábízhatta volna sérülékeny, „újszülött” országát. Ekkor hozta meg uralkodásának talán legszebb és legbölcsebb döntését. Már-már a halálos ágyán felajánlotta a Szent Koronát, és országunk védelmét Égi Édesanyánk, Boldogasszonyunk oltalmába! Ettől kezdve Szűz Mária országunk királynője, mi Mária országa vagyunk, Boldogasszony pedig legértékesebb nemzeti kincsünk. Sajátos, egyedi, nemzeti érték! István korában ugyanis a nyugati kereszténységben még nem ismerik a Boldogasszony fogalmát, mert hogy, hogy nem, csak a mi pogánynak mondott ősi hitünkben létezett. Szent István már csak ebben az ősi Boldogasszonyban bízott!

Boldogasszony ma sem hagyott el minket, csak mi fordultunk el tőle. A magyar nép hagyta el Őt! A Csillagösvényen azok gyülekeznek, akik Boldogasszonyhoz igyekeznek. Ez a hely szentistváni összetartozást hirdet, és nem tűr megosztottságot. Ide azért jövünk könyörögve, hogy Égi Édesanyánk ne vonja meg szeretetét népünktől! Mert a Boldogasszony szeretete nélkül elpusztulunk!

Szent István szobrának avatása a csillagász szemével

Újfent visszafelé haladva az ösvényen a szoborsor talán legizgalmasabb, legdrámaibb alkotásával találkozunk. És nem feltétlenül azért, mert méreteiben ez a legkiterjedtebb, bár ez is igaz. Csakhogy ha kellő távolságból és nyitott szellemmel vizsgáljuk a látnivalókat, akkor tárul elénk az ezredforduló történéseinek sora.

A szoboregyüttes baloldalán egyenesedik föl meghatározó személyként Szent István koronás alakja. Feltehetően nem azért került a bal fertályra, mert ebben a szobrász valamiféle leplezett kritikája rejtőzne, sokkal inkább a miatt, mert a Nimródnál elinduló életinda István lábainál elhal. Ott láthatjuk a korán eltemetett gyermek, Ottó virágjának elfonnyadását, de nem nő tovább a felnőtt kort megérő Imre herceg életfája sem. A Csillagösvény pedig a szemlélőtől jobbra folytatódik… Ebből következik az a zseniális alkotói ötlet, hogy a fa gyökeréből sarjad ki az új ág, amely biztosítja a továbbélést. Ezt az ágat is érik sérülések, de a megvakított Vászoly, a későbbi Szent László nagyapja, András és Béla fiain keresztül átörökíti a nimródi hagyományt.

Szent István király szoboravatására 2008. szeptember 21-én, 17 órakor, az őszi napéjegyenlőség idején került sor. Az avatás időpontjában az égi kép is úgy alakult, hogy azt nézethelyesen lehetett belefaragni a kétágú szobor hátsó részébe. Így került az alászálló Szűz csillagképben, saját otthonában tartózkodó Vénusz, Boldogasszony csillaga a Marssal, Merkúrral és a Nappal együttállásban Szent István szobrának hátuljára, és az égbolt keleti felén, a Nyilasban tartózkodó Jupiter Vászolyék ágának hátsó felére.

A Vénusszal együtt megjelenő Mars a férfierőt is jelenti, jelen esetben azonban sokkal inkább arra utal, hogy István hatalomra kerülésének ára a testvérharc volt, ami együtt járt Koppány herceg elvesztésével.

A Nyilas és a Szűz csillagkép között, a horizont fölött feltűnő Skorpió baljós kisugárzásával mintha tovább erősítené az iméntieket.