Atilla szobrának avatása - 2007. szeptember 26., 18 óra

2007. szeptember 26-án, 18 óra 22 perckor a csillagképek állása Atilla haláláról szólt az égbolton!

A Pilis-hegy Csillagösvényén ugyanekkor mégis épp Atillát élesztettük fel egy fából faragott, három méter magas szobor alakjában. Nemes, tiszta arcán nem az utóbbi századok hazugságai látszanak, hanem a tisztességes, becsületes harcos messze látó, nyílt tekintete néz a felkelő Napba. Hunkoronás feje fölött a nagy királyoknak kijáró Oroszlán védelmező szimbóluma látható.

„Atilla, Bendegúz fia, a nagy Nimród unokája” méltóképp került Nimród után, második stációként a Csillagösvényre, hiszen a nagy király városa valahol itt volt a Pilisben.

Anonymus szerint: „Athila király, az Úr születésének 451. esztendejében a Scythia földről kiszállva hatalmas erővel Pannonia földjére jőve, s a rómaiakat megfutamítva, királyi lakot alkot magának Duna mellett, erős kőfallal megépítve, melyet magyar nyelven Budavárnak, német nyelven Eczilburgnak neveznek.” Nyilvánvaló, hogy ez a Budavár nem a mai Budavár, mert a mait jóval később, a XIII. században, IV. Béla kezdte építeni. Atilla városát Sicambria romjaira építette. Árpád fejedelem ide, az akkor még pompás palotába vonult be, melynek szépsége és gazdagsága elkápráztatta az idelátogató idegen urakat is. A Pilis volt a királyi központ, ahonnan a magyarok vezérei háborúiba indultak. Kárpát-medencei ősi jelenlétünk, a szkíta-hun-magyar folytonosság nyer így igazolást.

Atilla a dél-törökországi Edesszában született és nevelkedett, ahol apja, Bendegúz volt a király. Ezen a vidéken áll ősidők óta Nimród hatalmas emlékhelye egy magas hegy tetején. Többek között ezért tartja a török ősemlékezet rokonnak a magyart, Atillát pedig közös királynak. A török állam - jelezve rokonságát - 2004-ben az esztergomi királyi vár romjait újraépítette.

Atillát istentelen, pogány, barbár, primitív uralkodónak állítják be. Ez a történelemhamisítás, az emberek értelmének elhomályosítása éppen a felvilágosodás korának nevezett időben, a XVIII. században indult a Habsburgok jóvoltából. A korabeli ábrázolások és a krónikák képei azonban Atilla keresztényi szellemiségét bizonyítják. A történelemhamisítók által kutyafejűnek, vérszomjas barbárnak csúfolt uralkodó helyett, egy nemes, tiszta arcot lehet látni a római Szent Péter Bazilikában fekvő Leó pápa kő koporsóján, amelyen Atilla, és a város megkímélését kérő Leó püspök meghitt találkozását örökítette meg a szobrász. Atilla a keresztényi hitét vallja meg azzal, hogy kezét a Szentíráson tartja. Keresztényi lelkületét pedig az bizonyítja, hogy kegyet gyakorol a legyőzött Róma felett, amivel Róma püspökét, Leót tulajdonképpen besegíti a pápai székbe. Ugyanezt a várost később a germán gótok, és vandálok embertelen kegyetlenséggel elpusztították.

Egy római pap, Orosius ezt írja 418-ban: „Kelet és nyugat templomai hunokkal telnek meg. A hit melege tölti be általuk Európát.”

Az emberiség egyik legnagyobb csatáját 451-ben a franciaországi Catalaunumban vívta a római-germán sereg ellen. A két fél nem bírt egymással, bár a nyugati híresztelések Atilla vereségéről beszéltek.

452-ben beveszi Velencét, és ezzel a római hegemónia megsemmisül. Birodalma Portugáliától, Spanyolországon, Franciaországon át, az Alpok fölött, a Duna mentén, a Fekete-tengerig, Grúziáig terjedt.

Atilla nyugati hadjáratainak kezdetekor a világ négy égtája felé őrszemeket állított ezernyi kilométer hosszan, akik láncszemekként hozták és vitték a híreket.

Épp a hatalmas terület felügyelet alatt tartásának nehézségei és hiánya miatt, az önállósult hadvezérek lezüllöttek, és az addig fennálló, és sikereket eredményező erkölcsi tartás elkopott. Ez okozhatta végül a nagy hun birodalom hanyatlását.

Minden ellenkező híresztelés ellenére Atilla valószínűleg nem természetes halállal halt meg 453-ban. Testét saját városában, Sicambriában, egy patak forrásánál temették el, amelyet Kézai Simon krónikája „cuve azoa"-nak (köves hegyoldal, kövekalja) nevez.

A mai, politikailag egységes Európa gondolata nem a mostani politikusok ötlete. Már Atilla megtette az első gyakorlati lépéseket ez irányba. Nem csak hun-magyar uralkodó volt, hanem egész Eurázsia legnagyobb királya, aki szövetségi rendszerbe állítva a népeket, létrehozta az u.n. Konföderációs Európai Uniót. A nagy Római Birodalom épp az Atilla által irányított Konföderáció csapásai miatt morzsolódott fel. Az ausztriai Tulln városában szobrot állítottak neki.

Atilla szobrának avatása a csillagász szemével

Ahogy Nimródtól fölfelé nézünk, és tovább lépdelünk az ösvényen, egy újabb szobrot pillanthatunk meg, amely a téli napfordulón ébredő Nap irányába, a Ziribár magaslat felé szegezi tekintetét. Atilla ő, Isten ostora, Nimród leszármazottja.

A Csillagösvény történetének második lépése, Atilla szobrának avatása, természetszerűen a következő negyedévi fordulópont, az őszi napéjegyenlőség időpontjára esett. Azonban csak pár nappal később, 2007. szeptember 26-a késő délutánján került sor a felavatásra, és ez már tudatos emberi döntés eredménye volt.

A szoboravatás reggelén ugyanis, amikor a Nap fölemelkedett az égre, a meridiánon, az égbolt legmagasabbra futó főkörének mentén átvonulva Nimród ezúttal a Mars bolygót, a háborúság istenét tartotta a kezében, mégpedig nagyon hangsúlyosan, hiszen a Mars éppen Földközelben volt akkor. Így a szokásosnál jóval nagyobbnak látszott, természetesen Napkelte előtt. De a délutáni időszakra átcserélődött az égi kép, ,,más ég köszöntött reánk”.

A nyugati látóhatáron a Szűz csillagképben lebukó Nap sugara vakító fehérre varázsolta a keleti horizonton éppen emelkedő Holdat, amely ekkorra vált teljessé a Vízöntő csillagkép közelében. A délkeleti irányból a Föld felé lefutó Tejút és a látóhatár találkozásánál a Nyilas és a baljós Skorpió csillagkép volt látható, közelében éppen a ,,magyarok csillagával” a Jupiterrel. A Skorpió révén még az égi jelek is Atilla király halálának erőszakos voltára utalnak.

A Nyilas csillagkép felett a Tejúton az Aquila, vagyis a Sas/Turul csillagkép ,,repült”. Mint fő jelkép, ezért került a Nyilas ábrázolás a szobor hátára, mintegy rögzítve a pillanatnyi égi eseményeket. Ha megérint bennünket, a szobor jelképrendszere gigantikus kozmikus működést sejtet, amennyiben az ábrázolások, jelek, ismertetőjegyek mögül fölsejlik a Nap precessziós, 26 ezer földi év alatt számtalan sokszor körbefutott égi körútja.