Árpád szobrának avatása - 2007. december 23., 16 óra

Többen kérdezték, miért pont most, délután 4 órakor jutott eszünkbe szobrot avatni, amikor itt a hegyen már sötét van? Oka van ennek.

Nimród és Atilla avatásakor kozmikus áldás szállt a két szoborra, hiszen 2007. június 21-én délben az „égi vadász“ íját feszítő keze fölött bukott át a Nap, szeptember 26-án 18 órakor pedig Atilla haláláról szólt az ég csillagainak rajzolata.

Az Árpád-év méltó befejezéseként, már szándékosan 2007. december 23-án 16 órára tettük az avatás időpontját, mert tudtuk, hogy ekkor bukkan fel a Ziribár-hegy felett a telihold, és ekkor a Nimród csillagkép keze fölött nem a Nap, hanem a harc és háború csillaga, a Mars áll. Az időpontválasztás helyességét az is alátámasztotta, hogy 1100 évvel ezelőtt, a pozsonyi csata győztes napján ugyanez a csillagkép volt az égen. Így igazolódik be sejtésünk, miszerint figyelemmel kísérik munkánkat az égiek.

Nagy utat tettek meg elődeink, mire zseniális szervezettséggel Árpád és nemzetsége visszakerült a Kárpát-medencébe. Az itt élő népeket egyenrangú félként, partnerként kezelte, akikkel szövetségben egységes országot alapított. Szent Metódot, tisztelete jeléül gazdagon megajándékozta, és arra kérte, hogy emlékezzék meg róla szent imáiban. Csíksomlyón őrzik azt az ezüst veretes, kókuszdióból faragott legendás kelyhet, amellyel az Atilla király uralkodása óta Erdélyben élő székelyek várták Árpádot. A sólyom madárral szimbolizált Turul nemzetségből származó Árpád párduckacagánnyal öltöztetve jelenik meg a Csillagösvényen, ami Nimród örökségére vall.

A fejedelem és hét törzse még be sem rendezkedhetett a Kárpát-medencében, mert az akkori „egyesült Európa” német-római serege támadást indított Magyarország ellen, azzal a szándékkal, hogy a magyarokat kiirtsák. Ezért a magyar történelem sorsdöntően fontos dátuma 907. július 7., a pozsonyi csata győztes napja.

100 ezer fős egyesített német-római sereg Árpád országának elpusztítására szövetkezett. Pozsonynál, a Duna mentén felsorakozott hadak összecsapásában a magyar sereg, a világ csodálatát kivívó győzelmet aratott. Az ország ettől kezdve biztos alapokon állt. Ebben a csatában halt meg Árpád három fia Tarhos, Üllő és Jutas. A nagyfejedelem maga is sebet kapott az ütközetben, és még ebben az évben belehalt sérüléseibe.

Anonymus szerint: „Urunk születésének 907. esztendejében Árpád vezér elköltözék e világból, ki is tisztességesen lőn eltemetve egy kis patak forrása fölött, mely egy kőmederbe folyik alá Athila király városába, holott is a magyarok megtérése után egyház épült, melyet Albának (Fehéregyháznak) neveznek a boldog Szűz Mária tiszteletére.”

Néhány száz méterre innen annak idején Árpád lovasai jártak. Az Ő emléküket őrzik azok a leletek, amelyek a Pilis-tetőre vezető szerpentin út építésekor, az 1900-as évek legelején kerültek elő. Orosdy báró büszkén mutogatta vendégeinek a honfoglalás kori leleteket. Ezek a tények is igazolják a Csillagösvény szobrainak létjogosultságát a Pilis oldalában.

Karácsony van és év vége. A karácsony a szeretet legnagyobb ünnepe. Itt a Pilisben a szeretetnek hangsúlyos szerepe van. Ilyenkor az ember visszapillant az elmúlt esztendőre, és számvetést készít: tettem-e valami jót szeretteimnek, törlesztettem-e tartozásomból hazám felé, tettem-e valami Istennek tetsző cselekedetet? Vallom ugyanis, hogy az ember nem azért születik a Földre, hogy elüsse itt az idejét, elvegetáljon valahogy, hanem azért, hogy küzdjön, alkosson és teremtsen! Hagyja itt az ujjlenyomatát.

Bár hazánkkal szembeni tartozásunkat sosem tudjuk leróni, mégsem kell szégyenkeznünk. Hiszen áll már Nimród, Atilla és most Árpád. A Pilis hegyén emléket állítottunk Nekik, és most innen hirdetik nagyszerű múltunkat, erősítik azt a megmagyarázhatatlan mágneses erőt, azt a karácsonyi szeretetet, amely ide vonzza az arra érdemes embereket.

Ezért kérlek benneteket, merítkezzetek meg ebben a pilisi szeretetben, rakjátok tele zsebeiteket, szíveteket, lelketeket, és vigyétek szét az országba, öntsétek rá embertársaitokra, mert ezt az ellenségeskedéstől füstölgő világot csak a szeretet képes megváltoztatni. Gyűlöletben a halál terem.

Ha pedig a szívetekben-lelketekben lévő szeretetet szétosztottátok és elfogyott, gyertek vissza ide, töltődjetek fel újra és újra. Ne aggódjatok, itt a szeretet sosem fogy el, mert itt van a forrása.

Árpád szobrának avatása a csillagász szemével

Árpád szobrának avatására 2007. december 23-án, 16 órakor került sor. A Mindenség célját és értelmét tapogató, az égi jelenségek mondanivalóját érzékelő emberi elme számára ebben az időpontban, ahogy az égen, úgy az eget tükröző földi műalkotáson is a Vízöntő csillagkép égi meridiánon való átvonulása a meghatározó. Árpádról a Vízöntő hatására önkéntelenül is felidéződik az emberben Anonymus ismert sora: ,,Tisztességgel temették el őt egy patak forrása fölött, amely kőmederben folyik alá Atilla király városába.” De ezen a délutánon egyéb csodákkal is szolgált a csillagvilág. A Vízöntő fölött a Pegazus, e hátára dőlt lóra emlékeztető csillagkép terült el, egy királyi lovastemetkezés képét vetítve felénk. Nimród, keze fölött még ekkor is a Mars bolygóval együtt kelt, hasonlóképpen, mint 1100 esztendeje a győzelmes pozsonyi csata idején, 907 júliusának első napjaiban. Akkor Árpád seregei egy százezres német betolakodást hiúsítottak meg, biztosítva ezzel a magyar jogfolytonosságot. Az avatás időpontjában az égi mezőkön felbukkanó telihold búcsút intett az őt ezüstös fényben fürdető Naptól, amely a Nyilasban, a Merkúrral, a Jupiterrel és a Plútóval való szoros együttállásban bukott éppen a horizont alá. A Tejút ekkor a fejünk fölött, mint hatalmas ezüstkék folyó ívelte át az égboltozatot a föltámadó Nimródtól az aláereszkedő Kígyótartóig, kigyújtva az ember képzeletét. A látvány kísértetiesen hasonlít a Dunakanyarhoz, ahogy a szétágazó Duna a Szentendrei szigetet fogja közre, és azon a helyen, ahol a hajdani Sicambria állott, a mostani Pomáz környékén, a kettényíló Tejút "jobb partjának” azonos részén az Aquila (Sas/Turul) csillagkép látható, alatta természetesen a Nyilas.

Igen: "... a hunok Sicambriánál keltek át a Dunán…” Kézai tanúsága.

"... a hét fejedelmi személy, akit hét magyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán.” Anonymus tanúsága.

"Miként az égben, azonképpen a Földön is.”